7.rész

*Továbbra is Louis szemszöge*

-Te mi a fenét akarsz tőlem?!- ordítottam David képébe.
-Azt amit te. Vadászni,de még azon is gondolkozok,hogy megöljelek-e.- mondta gúnyosan.
-Hagyj békén. Menj vissza Doncasterbe és egyáltalán mit csinálsz te itt?- nem értettem,hogy mit keres Londonban.
-Felvettek a Labdarúgó Akadémiára és ide költöztem.- lefagytam mikor ezt kimondta,mert James is oda jár.
-Ha bántani mered James-t,akkor te nem fogsz tovább élni.- a képembe röhögött a mondatom hallatán.
-Ne mondd meg,hogy mit tegyek vagy mit ne.- nevetett.
-Elengednél végre mert már megveszek.-mondtam neki.
-Ne olyan gyorsan jómadár. Még meg kell,hogy öljelek.- a nyakamnál fogva felemelt a földről és nekivágott egy nagy fának.
-Előlem nem tudsz elmenekülni.- mondta önelégült mosollyal az arcán.
-Oh dehogynem,csak tudod ha okosabb lennél tudhatnád,hogy a bandában nem csak én vagyok vámpír.
-Igen ezt tudtam. Még valami?- kérdezte.
-Van. Ez az erdő van a legközelebb a házunkhoz és ha tudnád a többiek is itt vannak.
-Tessék??- na ezen már meglepődött.
-Mi mindig együtt vadászunk este.- füttyentettem egyet és a többiek már David mögött voltak.
-Engedd el vagy nem mész haza élve.- fenyegette meg Harry.
-Ezt még majd elintézzük Tomlinson.- mondta,majd elfutott. Mindig is ilyen gyáva volt. Sose tudott nekem ártani.
-Köszi fiúk pont jókor jöttetek.- köszöntem meg a srácoknak és mentünk a dolgunkra.

*

Még időben hazaértem,de úgy gondoltam,hogy nem az ajtón kéne bemenni. A kertből felnéztem a szobámhoz és pont nyitva volt az ablak.

Áldom az eget.-gondoltam magamba. Gyorsan felugrottam és bemásztam az ablakon. Átöltöztem abba a ruhába amit hoztam és lementem a konyhába.

*Bella szemszöge*

Megreggeliztünk Louis-val és később elsétáltam vele a házukhoz.

-Köszönöm,hogy nálatok aludhattam.-mondta hálásan.

-Szívesen. Máskor is jöhetsz nyugodtan.

Igazából valamiért örültem,hogy nálunk aludt. Valahogy jobban tudtam aludni ha az egyik barátom nálunk volt.

-Nem jössz be egy kicsit.- kérdezte udvariasan.

-Nem köszi még van elintézni valóm otthon.

-Rendben. Akkor majd Hétfőn a suliban.

Elköszöntünk egymástól és indultam haza. Mikor hazaértem már James nem volt otthon. A nappaliba beérve láttam,hogy a bátyám itthon hagyta a mezét.

Ha jól emlékszem akkor mondta,hogy ma meccsük van és a cucca nélkül nem tud játszani. Valahogy el kell vinnem neki. Tudom,hogy az akadémiára nem mehetek be,de majd beszökök. El is indultam,de útközben összefutottam Lisával.

-Szia hát te hová mész?- kérdezte tőlem kíváncsian.

-Helló az akadémiára megyek mert James otthon hagyta a cuccát.- mondtam el a kis sztorit.

- De oda nem mehetsz be.- mondta.

-Tudom. Elkísérnél kérlek. Te nagyon jó vagy az ilyenekbe. Segíts beszökni.- kérleltem.

-Rendben. Mindig is beakartam menni.

-Oké akkor ezt megbeszéltük.- mondtam 200 wattos mosollyal.

Nem volt messze az MTK ( itt edzik az utánpótlást az MTK nevezetű csapathoz ),ezért gyorsan odaértünk. A kapunál kamerák voltak így hát ott nem tudtunk bemenni. A kastély körül meg végig erdő húzódott. Hát nem volt más választásunk maradtunk a famászásnál. Kicsit fennakadtunk az ágakon,de nem sérültünk meg. Egy kamerát se láttunk sehol csak pár MTK-st ,de ők nem ránk figyeltek. Szerencsére a portás nem küldött el,hanem kedvesen beengedett.

-Bella annyit röhögtem ezen a napon mint még soha.- mondta szintén röhögve.

-Én is valahogy ezen a szinten vagyok.- nevettem. Bementünk az épületbe és a lélegzetünk elállt.

Nem is gondoltam volna,hogy ilyen szép. Találkoztam egy fiúval és megkérdeztem tőle,hogy merre találom a bátyám szobáját. Sikeresen megtaláltuk James szobáját. Kis hezitálás után bekopogtam,de nem jött válasz. Ezután már nem próbálkoztam,hanem benyitottam,de nem csak Ő volt bent. Az egész korcsoport bent dekkolt.

-Szia James.-köszöntem.

-Bella te hogy kerülsz ide?- kérdezte megdöbbenve.

-Beszöktünk,hogy elhozzuk a mezedet,mivel otthon hagytad.- mondtam,de már majdnem megfulladtam.

-Köszönöm Húgi úgy szeretlek.- miközben ezt kimondta,addig én már nem kaptam levegőt.

-Én is bátyus,de elengednél mert megfulladok.-alig tudtam kinyögni ezt is,de végül elengedett. Bemutatott a csapattársainak és még egy kicsit beszélgettünk,de mi úgy döntöttünk,hogy hazamegyünk.