Amikor megmutattam a többieknek,hogy mit tudok majdnem lebuktam mert kicsit gyorsan jelentem meg az ellenfél mögött,de szerencsére szinte senki nem vette észre. Csak egy fiúnál láttam,hogy kicsit elgondolkozik azon amit látott,de körbe nézett hátha nem csak neki tűnt fel ez a dolog,de a srácok nem vették észre. Okos fiúnak tűnik,legközelebb jobban figyelek rá. Edzés után megebédeltünk,kicsit összepakoltunk és mivel kijárási időnk volt,ezért elmentünk megnézni a várost,utána tippmixelni. Hazafele kicsit elszakadtam a többiektől,mert nem szeretném a csapattársaimat megölni. Az erdő mellett sétálva kinéztem magamnak egy fiút és közelebb mentem hozzá,de mindig hátrafordult a zajra,ahogy futottam utána és ilyenkor bebújtam egy bokorba. Kicsit gyorsabban kezdte el szedni a lábait gondolom azért mert megijedt,de így se érte el a célját. Hátulról felkaptam és bevittem az erdőbe. Nem ellenkezett és ez megkönnyítette a dolgom. Egy idő után leraktam a földre a fák közé. Mindig van nálam kés,bicska vagy valami éles tárgy. Most éppen kés volt és a tárgyat a mellkasába szúrtam. Ennek eredményeként felordított,de ez engem nem nagyon érdekelt. Kiengedtem a fogaimat és már készültem inni,de valaki itt volt az erdőben. Biztos vagyok benne,hogy az ordítást hallotta meg,ezért gyorsan felugrottam egy fára. Nem egy halandó volt,hanem az egyik ellenségem Zayn. Gondolhattam volna,hogyha ide költözök valamelyikükkel találkozni fogok. Alig bírt már magával Malik,ezért átváltoztatta vámpírrá. Otthagyta és ment a saját dolgára. Már nem volt a fiúval semmi dolgom,ezért én is elindultam vissza az akadémiára.
*Josh szemszöge*
Egy erdőben ébredtem,de azt nem tudom,hogy miért. Furcsa érzésem lett,ahogy felkeltem. Sokkal élesebben láttam és hallottam mindent. Kilométerekről hallottam minden zajt. Nem tudom mi történt velem,de egész jól éreztem magam egy dolgot leszámítva. Gyorsan a torkomhoz kaptam,mert valami borzalmasan kaparta és égette a nyelőcsövemet. Beljebb futottam az erdőben és egy szépen kivirágzott rétre értem.
Biztos az változtatott át,aki elrabolt,de nem láttam az arcát. Nem is érdekel más csak az,hogy a szeretteimet ne bántsam. Inkább kijövök az erdőbe. Nem tudtam mennyi az idő,de jobbnak érzetem ha haza megyek.
*Zayn szemszöge*
Josh ma nem volt suliba,de ezt meg is értem. Meg kell majd tanítanom neki,hogyan kell kordában tartani ezeket a természetfeletti erőket. Még jó,hogy minden vámpírnak van egy különleges képessége. Nekem az,hogy irányítani tudom mások gondolatát és ez embereknél és vámpíroknál is egyaránt működik. Annyira elgondolkoztam ezen,hogy azt se vettem észre,hogy kicsöngettek. Még csak a második óra jött volna,de én már menni akartam Josh-hoz. Azonban a Bellás tervemet akkor kéne megvalósítani,ha már a fiú önuralma elég erős lesz ahhoz,hogy el tudja fogni.
*
Végre vége az utolsó órának is és végre mehetek az újonchoz. Gyorsan odaértem és hát a házuk nem volt semmi.
Szinte mindenhol ablakok voltak.szerintem villanyt nem kellett nagyon használniuk. Bekopogtam és az anyukája nyitott ajtót.
- Szia hát te ki vagy?- kérdezte tőlem.
- Jó napot Josh egyik barátja vagyok és hoztam neki a leckét.- mondtam kedvesen.
- Rendben akkor gyere be.- mondta,majd félre állt az ajtóból. Megtudtam,hogy Josh fent van a szobájában,ezért felmentem és bekopogtam.
- Kia az?- kérdezte az ajtó másik feléről.
- Zayn vagyok és a házit hoztam neked.- mondtam.
- Menj el kérlek most nem alkalmas.- mondta picit akadozva.
- Én tudok neked segíteni.- nyögtem ki. Az ajtót résnyire nyitotta.
- Honnan tudod,hogy mi bajom van?- kérdezte kíváncsian.
- Az anyukád mondta,hogy valami nyomaszt és ha elmondod mi az, talán tudok segíteni és nem foglak hülyének nézni rendben?- kérdeztem.
-Oké gyere be.- mondta kedvesen. Elmesélte,hogy mi történt vele,de ezt én már persze tudtam. Elmondtam neki,hogy én is vámpír vagyok,de nem lepődött meg sőt inkább örült,hogy van egy barátja,akivel ezt megbeszélheti. Mondtam neki,hogy majd megtanítom mindenre,amit tudnia kell. Odaadtam neki a házit és elindultam haza.
.jpg)
