( legközelebb csak Hétfőn fogok hozni új részt )
*Bella szemszöge*
Egy kórházban ébredtem fel. Nem tudom,hogy kerültem ide,de majd megkérdezek egy orvost. Csak a jobb lábamat tudtam megmozdítani,a balt nem igazán. Kitakaróztam,hogy megnézzem mit csináltam vele.
- Jaj már emlékszek.- mondtam magamnak.
*Visszaemlékezés*
Éppen iskolába indultam,mikor megbotlottam egy kőbe és elestem. A combomba erős fájdalom nyílalt és észrevettem,hogy egy vasdarab áll ki belőle. A szerencsétlenségem után szitkozódtam egy sort. Egy árva lélek nem volt az utcán,ezért még szólni se tudtam senkinek. Lassan kezdtem homályosan látni,majd végül elvesztettem az eszméletem.
*Visszaemlékezés vége*
A visszaemlékezés után eszembe jutott,hogy James nem tudja hol vagyok. Gyorsan elővettem a telefonom,( ami csoda,hogy nem tört be az esés után. ) felhívtam a bátyám és elmeséltem neki amire emlékszem,majd leraktam a telefont.
*James szemszöge*
Bella felhívott,hogy kórházba került. Azonnal mondtam az edzőmnek,hogy mi történt és siettem is,ahogy csak tudtam.
*Louis szemszöge*
A váróban ültem és türelmesen vártam.Most ment be egy orvos Bellához. Nagyon kíváncsi vagyok,hogy felébredt-e már.
*
Kb. fél óra múlva kijött az orvos és mondta,hogy bemehetek hozzá. Erőt vettem magamon és benyitottam...
*Bella szemszöge*
Hallottam,hogy nyílik az ajtó,de nem hittem a szememnek. Louis sétált be rajta aggodalommal teli tekintettel.
- Szia jobban vagy már?- kérdezte,de válaszként csak bólintottam.
- Te hogy-hogy itt vagy?- kérdeztem tőle.
- Én hívtam neked a mentőket.- mondta.
- Megkérhetlek arra,hogy elmeséld mi történt?- kérdeztem.
- Persze.- válaszolt a kérdésemre,majd türelmesen hallgattam a történetét.
*
Mire Louis végzett a kis történetével James lépett be az ajtón.
- Jaj Húgi úgy aggódtam érted jobban vagy?- kérdezte tőlem a bátyuskám.
- Igen már jobban.- mondtam neki.Szerencsére Louis-val jól kijött,úgyhogy már azon se kellett aggódnom,hogy James esetleg elküldi melegebb éghajlatra,mert még nem ismerte.
*1 hét múlva*
Kiengedtek a kórházból. Már nagyon elegem volt a kórházi kajából és az egész épületből. Még szerencse,hogy James és Louis is mindennap bejöttek hozzám. Kezdtem egyre jobban kijönni Louis-val. Nem is értem miért voltam vele olyan bunkó az első nap,de mindegy. Csak úgy engedtek haza,ha sokat pihentetem a lábam a hétvégén, és persze tesi felmentéssel. Az utóbbinak örülök a legjobban.
*Louis szemszöge*
Hazaengedték Bellát,de a hétvégén pihennie kell. Meséltem a srácoknak róla és azt mondták nem is rossz zsákmány. Azonban én már nem hiszem,hogy ételként nézek rá. Annyira összebarátkoztunk a kórházban,hogy én már többet érzek iránta mint barátságot.
- Fiúk gondolkodtam ezen a Bellás ügyön.- mondtam.
- Gyerünk Lou,hogy tervezed elkapni?- kérdezte tőlem Zayn.
- Sehogy. Úgy érzem,hogy beleszerettem és nem szeretném ha bántanátok,világos?- kérdeztem határozottan
- Igen.- mondták egyszerre. Huhh ettől megkönnyebbültem.
- De mi is beszeretnénk iratkozni a suliba,hogy még véletlenül se veszítsd el a fejed,ha szomjas vagy.- mondta Liam.
- Őőő rendben,gyertek. Fő a biztonság!- mondtam viccesen. Lerendeztük ezt a témát,majd elmentünk vadászni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése