2.rész

Sziasztok! Ma kezdődik a Where We Are turné. Jó utat annak akinek van jegye a nyitókoncertre,aki meg olvassa a blogot annak jó olvasást. 

Egész este Louis-in gondolkodtam,hogy honnan ismerős,de csak ébredés után jöttem rá,hogy a One Direction egyik tagjával járok egy osztályba. Nem nagyon szeretem őket talán csak pár zenéjüket. Mivel ezen agyaltam egész este,ezért hát persze,hogy erről álmodta. Vagyis nem pontosan erről,hanem a Louis-ról való elképzelésemről.

*Álom*

Sétáltam este London utcáin,de hangokat hallottam a hátam mögül. Ennek okáért többször is megfordultam,de nem láttam senkit se,csak néhány szerelmespárt. Ezután már nem foglalkoztam a hanggal,de megint hallottam,csak most sokkal hangosabban. Kötelességemnek éreztem,hogy hátraforduljak,de ismét nem láttam senkit. Abban a percben mikor visszafordultam megláttam magam előtt egy fiút. Nem ismertem meg a sötétben,de egyszer csak felkapott és futni kezdett velem az erdőbe.
- Tegyél le de azonnal.- ordibáltam és közbe ütöttem a hátát,de mintha kőből lenne. Olyan gyorsan mentünk,hogy pár perc alatt odaértünk egy rétre.

Letett a földre majd felegyenesedett. A Hold rávilágított az arcára,így már kitudtam venni,hogy ki az. Nagy meglepetésemre Louis állt előttem. Pár másodpercen éreztem,hogy a kezem "vizes". Felemeltem megnézni,de sajnos nem víz volt. A saját vérem folyt végig a karomon. Louis felém nézett,de nem bírtam szóhoz jutni. Piros szemei és hegyes szemfogai voltak.

Nekilökött egy fának,majd a nyakam felé közeledett...

*Álom vége*

Ennél a résznél ébredtem fel,de szerintem jobb is. Nem nagyon szeretnék erről többet beszélni sőt,inkább el is felejtem,mert vámpírok úgy sincsenek. Még csak Kedd volt,ezért ugyanúgy telt a reggelem,mint minden hétköznap. Felöltöztem,

majd elvégeztem a többi teendőm. Nagyon jó illatok voltak az emeleten,ezért lementem és benéztem a konyhába. James csinálta a kedvenc reggelimet,ami gofri volt.

- Jó reggelt James.- köszöntem neki.

- Neked is Bella,a kedvencedet csináltam.- mondta a bátyám

- Igen tudom,már éreztem az emeleten.-mondtam

*

Miután megreggeliztem én elindultam iskolába,James meg az akadémiára. Most nem Sky-al és Josh-al mentem suliba,mert nekik előbb be kellett menniük. Fogalmam sincs,hogy miért,de hát ilyen az élet. Nagy balszerencsémre megbotlottam egy nagyobb kőbe és ennek eredményeként elestem. A combomba hirtelen erős fájdalom nyílalt és észrevettem,hogy egy vasdarab áll ki belőle.
Most komolyan,ki volt az a hülye,aki a járdára dobta ezt a sz*rt??-szitkozódtam magamba.
Nem volt senki a közelbe,ezért még nem is szólhattam senkinek. Lassan kezdtem picit homályosan látni,majd végül elájultam.

*Louis szemszöge*

Sétálok a suliba,de távolról megérzek egy illatot. Nem akárminek az illatát. Vért éreztem,de nem akárkiét. Ez Belláé volt. Nem volt senki az utcán,ezért nyugodtan futhattam vámpír gyorsasággal. Igen,vámpír vagyok és a One Direction egyik tagja,de ez most nem lényeg. Gyorsan odaértem Bellához és egy vasrúd állt ki a combjából. Én nem tudtam neki segíteni,így is alig tudtam fékezni magam,ezért inkább hívtam a mentőket. Megadtam a címet és "türelmesen" vártam. Nem kellett 5 percnél tovább várnom és már láttam a mentőt.
Huhh,de jó ha 1 percet is késik elveztettem volna az önuralmam.- gondoltam magamba. A mentősök elállították a vérzést,majd szépen bekötözték. Az orvosok kérték,hogy menjek én a lánnyal a kórházba. Rárakták Bellát egy hordágyra,majd a mentőbe és végül elindultunk...