Sajnálom :(

Sziasztok!

Tudom,hogy nemrég kezdtem el a blogot,de most a sulira kell figyelnem mert hát... elég rosszul állok. Most év végéig nem lesz rész,de utána persze hozni fogom.

7.rész

*Továbbra is Louis szemszöge*

-Te mi a fenét akarsz tőlem?!- ordítottam David képébe.
-Azt amit te. Vadászni,de még azon is gondolkozok,hogy megöljelek-e.- mondta gúnyosan.
-Hagyj békén. Menj vissza Doncasterbe és egyáltalán mit csinálsz te itt?- nem értettem,hogy mit keres Londonban.
-Felvettek a Labdarúgó Akadémiára és ide költöztem.- lefagytam mikor ezt kimondta,mert James is oda jár.
-Ha bántani mered James-t,akkor te nem fogsz tovább élni.- a képembe röhögött a mondatom hallatán.
-Ne mondd meg,hogy mit tegyek vagy mit ne.- nevetett.
-Elengednél végre mert már megveszek.-mondtam neki.
-Ne olyan gyorsan jómadár. Még meg kell,hogy öljelek.- a nyakamnál fogva felemelt a földről és nekivágott egy nagy fának.
-Előlem nem tudsz elmenekülni.- mondta önelégült mosollyal az arcán.
-Oh dehogynem,csak tudod ha okosabb lennél tudhatnád,hogy a bandában nem csak én vagyok vámpír.
-Igen ezt tudtam. Még valami?- kérdezte.
-Van. Ez az erdő van a legközelebb a házunkhoz és ha tudnád a többiek is itt vannak.
-Tessék??- na ezen már meglepődött.
-Mi mindig együtt vadászunk este.- füttyentettem egyet és a többiek már David mögött voltak.
-Engedd el vagy nem mész haza élve.- fenyegette meg Harry.
-Ezt még majd elintézzük Tomlinson.- mondta,majd elfutott. Mindig is ilyen gyáva volt. Sose tudott nekem ártani.
-Köszi fiúk pont jókor jöttetek.- köszöntem meg a srácoknak és mentünk a dolgunkra.

*

Még időben hazaértem,de úgy gondoltam,hogy nem az ajtón kéne bemenni. A kertből felnéztem a szobámhoz és pont nyitva volt az ablak.

Áldom az eget.-gondoltam magamba. Gyorsan felugrottam és bemásztam az ablakon. Átöltöztem abba a ruhába amit hoztam és lementem a konyhába.

*Bella szemszöge*

Megreggeliztünk Louis-val és később elsétáltam vele a házukhoz.

-Köszönöm,hogy nálatok aludhattam.-mondta hálásan.

-Szívesen. Máskor is jöhetsz nyugodtan.

Igazából valamiért örültem,hogy nálunk aludt. Valahogy jobban tudtam aludni ha az egyik barátom nálunk volt.

-Nem jössz be egy kicsit.- kérdezte udvariasan.

-Nem köszi még van elintézni valóm otthon.

-Rendben. Akkor majd Hétfőn a suliban.

Elköszöntünk egymástól és indultam haza. Mikor hazaértem már James nem volt otthon. A nappaliba beérve láttam,hogy a bátyám itthon hagyta a mezét.

Ha jól emlékszem akkor mondta,hogy ma meccsük van és a cucca nélkül nem tud játszani. Valahogy el kell vinnem neki. Tudom,hogy az akadémiára nem mehetek be,de majd beszökök. El is indultam,de útközben összefutottam Lisával.

-Szia hát te hová mész?- kérdezte tőlem kíváncsian.

-Helló az akadémiára megyek mert James otthon hagyta a cuccát.- mondtam el a kis sztorit.

- De oda nem mehetsz be.- mondta.

-Tudom. Elkísérnél kérlek. Te nagyon jó vagy az ilyenekbe. Segíts beszökni.- kérleltem.

-Rendben. Mindig is beakartam menni.

-Oké akkor ezt megbeszéltük.- mondtam 200 wattos mosollyal.

Nem volt messze az MTK ( itt edzik az utánpótlást az MTK nevezetű csapathoz ),ezért gyorsan odaértünk. A kapunál kamerák voltak így hát ott nem tudtunk bemenni. A kastély körül meg végig erdő húzódott. Hát nem volt más választásunk maradtunk a famászásnál. Kicsit fennakadtunk az ágakon,de nem sérültünk meg. Egy kamerát se láttunk sehol csak pár MTK-st ,de ők nem ránk figyeltek. Szerencsére a portás nem küldött el,hanem kedvesen beengedett.

-Bella annyit röhögtem ezen a napon mint még soha.- mondta szintén röhögve.

-Én is valahogy ezen a szinten vagyok.- nevettem. Bementünk az épületbe és a lélegzetünk elállt.

Nem is gondoltam volna,hogy ilyen szép. Találkoztam egy fiúval és megkérdeztem tőle,hogy merre találom a bátyám szobáját. Sikeresen megtaláltuk James szobáját. Kis hezitálás után bekopogtam,de nem jött válasz. Ezután már nem próbálkoztam,hanem benyitottam,de nem csak Ő volt bent. Az egész korcsoport bent dekkolt.

-Szia James.-köszöntem.

-Bella te hogy kerülsz ide?- kérdezte megdöbbenve.

-Beszöktünk,hogy elhozzuk a mezedet,mivel otthon hagytad.- mondtam,de már majdnem megfulladtam.

-Köszönöm Húgi úgy szeretlek.- miközben ezt kimondta,addig én már nem kaptam levegőt.

-Én is bátyus,de elengednél mert megfulladok.-alig tudtam kinyögni ezt is,de végül elengedett. Bemutatott a csapattársainak és még egy kicsit beszélgettünk,de mi úgy döntöttünk,hogy hazamegyünk.

6.rész

*Bella szemszöge*

Hazafelé indultam a suliból Louis-val,de valamibe belekezdett és én közben kicsit elkalandoztam.
-Bella itt vagy? Hahó Bella!- csettintgetett a szemem előtt.
-Jaj. Lou bocsi...csak kicsit elgondolkodtam.
-Min gondolkoztál ennyire?- kérdezte tőlem.
-Semmin nem fontos.- mondtam lehajtott fejjel.
-Na,ismersz már. Kiszedem belőled minden áron.- mosolygott.
-Igen ismerlek,de nem fogom elmondani.-mondtam.
-Hát akkor majd teszünk ellene.- nevetett majd felkapott a hátára és a házunk felé futott. Nem kellett sok,hogy már otthon legyünk,de így most gyorsabb volt. Beléptünk az ajtón,lerúgta Louis a cipőjét és futott velem a kertbe egészen a medencéig.
-Tomlinson ha belemersz dobni a medencébe,akkor nagy baj lesz.- már folyt a könnyem a röhögéstől,de ezt kitudtam magamból szedni.
-Elmondod,hogy min gondolkoztál hazafele?- kérdezte csillogó szemekkel.
-Igen.
-Tényleg?- kérdezte meglepődve.
-Nem.- ez volt az utolsó szavam a szárazföldön és már bele is dobott a vízbe.
-EZ HIDEG!!- ordítottam,ahogy a torkomon kifért. Louis meg olyan jót nevetett rajtam,hogy majdnem összeesett.
-Segíts kimászni.- mondtam neki,majd megpróbált kihúzni,de ez nem sikerült mert belerántottam a vízbe.
-BEFAGY A FENEKEM!- ordított ő is,hiszen ősszel a medencében lenni nem egy nagy élmény. Még egy bő 5 percet bent voltunk a vízbe és utána bementünk felmelegedni. Csináltam forró csokit és felmentünk a szobámba. Kicsit szenvedtünk a házival. Louis ahhoz a tantárgyakhoz ért ami nekem esik nehezemre ( matek.irodalom,nyelvtan,fizika ), én azokhoz ami Lou-nak nem megy ( földrajz,biológia,kémia,történelem ). Kisegítettük egymást a háziból és mivel Tommo ma nálunk aludna,csak még James-t nem kérdeztem meg mert még nem ért haza. Amíg nem ér haza elmegyünk egy kicsit sétálni. Már vagy fél órája sétáltunk csendben mikor Louis megtörte azt.
-Bella szeretnék neked mondani valamit.- mondta kicsit ijedten.
-Mondjad.
nem értettem miről van szó,de kíváncsian vártam.
-Azt szeretném mondani,hogy sze...- nem tudta befejezni mert az a barátnőm szólított meg,akit nagyon régen láttam. Még amikor egyszer Doncasterben voltam egy pár hónapra akkor barátkoztunk össze.
-Lisa te vagy az?- kérdeztem meglepetten.

-Igen. Bella de rég láttalak és milyen sokat változtál.- na igen olyan mintha a nagyimat hallottam volna,de Lisa mindig is ilyen volt.

-Ja igen. Szeretném bemutatni az egyik legjobb barátomat Louis Tomlinsont. Valószínűleg már ismered.

-Igen ismerem. Nagyon örültem,hogy találkoztunk,de sajnos mennem kell. Megtudod adni a számod Bella?

-Persze.- lediktáltam neki a számomat,majd elment. Lou-ból már nem tudtam kiszedni,amit mondani akart. Lassan hazafelé vettük az irányt,de séta közben a hülyeség se maradt el. Mire hazaértünk már James is otthon volt és megengedte,hogy Louis itt aludjon persze csak a vendégszobába. Kicsit még beszélgettünk és utána elmentünk aludni.

*Louis szemszöge*

Elmentem az ideiglenes szobámba és magamra zártam az ajtót. Picit már szomjas voltam,de valahogy ki kellett jutnom a házból. Vártam 1 órát,hogy Bella elaludjon. Kimentem a szobámból és a lépcső felé vettem az irányt. A konyhában égett a villany,de gondoltam csak azért mert égve maradt. A nappali és a konyha között van az ajtó. Leértem a konyháig,kicsit benéztem az ajtón és James pakolta el a cuccokat. 

Csak nem vesz észre.-gondoltam magamba,de persze,hogy nem jutottam el az ajtóig.

-Louis te hogy-hogy itt vagy?- kérdezte James.

-Csak megszomjaztam egy kicsit.- mondtam valami elfogadható választ. Öntöttem magamnak a csapból vizet,majd kimentem a konyhából. Visszamentem a szobámba és vártam míg James lenem fekszik. Nem kellett sokáig várnom mert kb. negyed óra múlva hallottam,hogy jön föl a lépcsőn. Amint bement a szobájába indultam is az erdőbe. Sikeresen kiértem és egy kis völgyben megláttam valami nagy állatot. Elindultam felé,de valaki vagy inkább valami leterített a földre. Szemei vörösen izzottak és hegyes szemfogairól csöpögött a vér.

-Te mit keresel itt?- kérdezte ingerülten. A hangját ezer közül is megismertem,de nem hittem a szememnek mikor a Hold rávilágított az arcára.

-Te mi a fenét akarsz tőlem?!...

Közérdekű

Sziasztok!

Május 4-től - 8-ig kirándulni vagyok a családommal ezért pénteken vagy szombaton lesz csak új rész.

5.rész

*David szemszöge*

Amikor megmutattam a többieknek,hogy mit tudok majdnem lebuktam mert kicsit gyorsan jelentem meg az ellenfél mögött,de szerencsére szinte senki nem vette észre. Csak egy fiúnál láttam,hogy kicsit elgondolkozik azon amit látott,de körbe nézett hátha nem csak neki tűnt fel ez a dolog,de a srácok nem vették észre. Okos fiúnak tűnik,legközelebb jobban figyelek rá. Edzés után megebédeltünk,kicsit összepakoltunk és mivel kijárási időnk volt,ezért elmentünk megnézni a várost,utána tippmixelni. Hazafele kicsit elszakadtam a többiektől,mert nem szeretném a csapattársaimat megölni. Az erdő mellett sétálva kinéztem magamnak egy fiút és közelebb mentem hozzá,de mindig hátrafordult a zajra,ahogy futottam utána és ilyenkor bebújtam egy bokorba. Kicsit gyorsabban kezdte el szedni a lábait gondolom azért mert megijedt,de így se érte el a célját. Hátulról felkaptam és bevittem az erdőbe. Nem ellenkezett és ez megkönnyítette a dolgom. Egy idő után leraktam a földre a fák közé. Mindig van nálam kés,bicska vagy valami éles tárgy. Most éppen kés volt és a tárgyat a mellkasába szúrtam. Ennek eredményeként felordított,de ez engem nem nagyon érdekelt. Kiengedtem a fogaimat és már készültem inni,de valaki itt volt az erdőben. Biztos vagyok benne,hogy az ordítást hallotta meg,ezért gyorsan felugrottam egy fára. Nem egy halandó volt,hanem az egyik ellenségem Zayn. Gondolhattam volna,hogyha ide költözök valamelyikükkel találkozni fogok. Alig bírt már magával Malik,ezért átváltoztatta vámpírrá. Otthagyta és ment a saját dolgára. Már nem volt a fiúval semmi dolgom,ezért én is elindultam vissza az akadémiára.

*Josh szemszöge*

Egy erdőben ébredtem,de azt nem tudom,hogy miért. Furcsa érzésem lett,ahogy felkeltem. Sokkal élesebben láttam és hallottam mindent. Kilométerekről hallottam minden zajt. Nem tudom mi történt velem,de egész jól éreztem magam egy dolgot leszámítva. Gyorsan a torkomhoz kaptam,mert valami borzalmasan kaparta és égette a nyelőcsövemet. Beljebb futottam az erdőben és egy szépen kivirágzott rétre értem.

A távolban megláttam egy nagy szarvasbikát és késztetést érzetem arra,hogy elkapjam. A lábam nem engedelmeskedett nekem. Akaratom ellenére megragadtam a szarvas nyakát,majd megfojtottam. Fogalmam sincs,hogy csináltam,de megöltem és szívni kezdtem a vérét. Elszörnyedtem azon,amit csináltam,mert ilyen nem lehetséges. Abban a percben esett le,hogy mi lett belőle. Vámpír lettem,de nem tudom hogyan.

Biztos az változtatott át,aki elrabolt,de nem láttam az arcát. Nem is érdekel más csak az,hogy a szeretteimet ne bántsam. Inkább kijövök az erdőbe. Nem tudtam mennyi az idő,de jobbnak érzetem ha haza megyek.

*Zayn szemszöge*

Josh ma nem volt suliba,de ezt meg is értem. Meg kell majd tanítanom neki,hogyan kell kordában tartani ezeket a természetfeletti erőket. Még jó,hogy minden vámpírnak van egy különleges képessége. Nekem az,hogy irányítani tudom mások gondolatát és ez embereknél és vámpíroknál is egyaránt működik. Annyira elgondolkoztam ezen,hogy azt se vettem észre,hogy kicsöngettek. Még csak a második óra jött volna,de én már menni akartam Josh-hoz. Azonban a Bellás tervemet akkor kéne megvalósítani,ha már a fiú önuralma elég erős lesz ahhoz,hogy el tudja fogni.

*

Végre vége az utolsó órának is és végre mehetek az újonchoz. Gyorsan odaértem és hát a házuk nem volt semmi.

Szinte mindenhol ablakok voltak.szerintem villanyt nem kellett nagyon használniuk. Bekopogtam és az anyukája nyitott ajtót.

- Szia hát te ki vagy?- kérdezte tőlem.

- Jó napot Josh egyik barátja vagyok és hoztam neki a leckét.- mondtam kedvesen.

- Rendben akkor gyere be.- mondta,majd félre állt az ajtóból. Megtudtam,hogy Josh fent van a szobájában,ezért felmentem és bekopogtam.

- Kia az?- kérdezte az ajtó másik feléről.

- Zayn vagyok és a házit hoztam neked.- mondtam.

- Menj el kérlek most nem alkalmas.- mondta picit akadozva.

- Én tudok neked segíteni.- nyögtem ki. Az ajtót résnyire nyitotta.

- Honnan tudod,hogy mi bajom van?- kérdezte kíváncsian.

- Az anyukád mondta,hogy valami nyomaszt és ha elmondod mi az, talán tudok segíteni és nem foglak hülyének nézni rendben?- kérdeztem.

-Oké gyere be.- mondta kedvesen. Elmesélte,hogy mi történt vele,de ezt én már persze tudtam. Elmondtam neki,hogy én is vámpír vagyok,de nem lepődött meg sőt inkább örült,hogy van egy barátja,akivel ezt megbeszélheti. Mondtam neki,hogy majd megtanítom mindenre,amit tudnia kell. Odaadtam neki a házit és elindultam haza.

4.rész

*Zayn szemszöge*

Louis azt mondta este,hogy megtiltja,hogy Bellát bántsuk. Én ezen egy picit gondolkodtam,de kimondtam,hogy nem megyek a közelébe csak ha Louis-val valami történik,miközben vele van. Csak az a baj,hogy egyedül ez a terv nem hiszem,hogy menni fog,ezért keresnem kell egy segédet. Majd ha megismerem Bella barátait és lehetőleg van fiú barátja,akkor átváltoztatom vagy kerüljön olyan helyzetbe,ahol már élet és halál között lebeg és akkor megtudom menteni. Csak akkor ne agyaljak ezen,mikor Liam a közelemben van,mert belelát a fejembe.

*James szemszöge*

Még amikor Bella kórházban volt,akkor az edzőm azt mondta,hogy jön egy új diák az U16-os korosztályba. Ez azért érintett engem is mert én is ebben a korosztályban vagyok. Mindenki kint volt az udvaron már cak az új tanuló hiányzott. Pár perc várakozás után megláttuk az edzőnket egy fiúval.
- Srácok ő itt az új csapattársatok David Sprouse. Mutatkozz be kérlek.- mondta a tanárunk.

- Sziasztok David vagyok 16 éves,Doncasterben laktam,amíg ide nem költöztünk.- kezdte el a bemutatkozást,majd páran kérdeztek tőle jó pár hülye kérdést,én meg csak hallgattam. Egyáltalán nem volt szimpatikus. Olyan volt a feje mint egy madárfészek és ehhez még egy buzis hang is dukált. De hát nem  csinálhatok vele semmit. Ő az új diák és kész. Kimentünk a focipályára és megmutatta,hogy mit tud. Az állam a gyepet súrolta.

Hogy lehet valaki ilyen ügyes és gyors??- mondtam magamban. Az utóbbi dolog kicsit furcsa volt számomra,de lehet csak hallucináltam mert a többiek nem hiszem,hogy észrevették.

*Bella szemszöge*

James-nek korábban kellett bemennie,mert jön egy új diák,ezért most egyedül vagyok itthon. Ma csak 5 óránk van és abból 2 tesi,oh yeah. Elkészülődtem a suliba és már indultam is. Útközben találkoztam a barátaimmal és megkérdeztem tőlük,hogy miért mentek be korábban az iskolába még a balesetem előtt.

- Ti 2 héttel ezelőtt miért mentetek be előbb a suliba?- kérdeztem kicsit kíváncsian.

-  Az igazgató kérte,hogy menjünk be előbb,mert a felvételi lapunkkal volt valami.- mondta el röviden Josh. Én erre csak egy "rendben"-t tudtam mondani és besétáltunk az iskola udvarába,de elég furcsát láttam. Louis-val ott volt a többi One Direction tag is. Odamentem Louis-hoz és köszöntem neki,majd a többi fiúnak is. Kiderült,hogy ők is beiratkoztak az iskolába. Erre én nem tudtam mit mondani csak megvontam a vállam. Meghallottam a csengőt és mentünk fel a termünkbe,majd kezdődhetett a kínzás.

*Louis szemszöge*

Zayn a tegnapi vadászat óta nagyon furcsán viselkedik. Mindent megakart tudni Belláról,de én nem mondtam neki semmit. Még az iskolában is fura volt. Folyton engem és Josh-t nézte. Nem tudom,hogy miért talán csak nem szimpi neki a srác. Szóltam Liam-nek,hogy nézzen bele a fejébe,mert minek faggassam ha belelát az elméjébe. Megcsinálta,de nem volt semmi olyan. Ezután már nem is foglalkoztam vele és "figyeltem" a tanárra.

*Tanítás után. Josh szemszöge* 

Végre kicsöngettek és mehettem haza. Hazafele olyat éreztem,mintha követnének,de nem láttam senkit. A házunk az erdő mellett van és valaki ezt a lehetőséget kihasználva bevitt a fák közé. Kicsit megijedtem,de ennek ellenére nem vesztettem el a fejemet és nem kiabáltam,hagytam,hogy vigyen oda ahova kell. Később letett a földre és a mellkasomba szúrt egy kést. Akaratom ellenére is felordítottam és az elrablóm meg otthagyott. Elhomályosul a látáson és a földre estem.

*Zayn szemszöge*

A suliban Louis-nak feltűnt,hogy nagyon nézem őt és Josh-t. Szerencsére meghallottam,hogy mit mondott Liam-nek,ezért eltereltem a témát másra.

*

Hazafele az erdőn vágtam át,de egy hatalmas ordítás szakított meg a sétálásban. Azonnal a hang irányába rohantam és megláttam a fák között fekvő Josh-t. Ez most pont jól jött nekem mert már haldoklott. Odamentem hozzá és nekilöktem egy fának. Még a mellkasából kifolyó vér is rátett egy lapáttal,így már a fejem nem volt a helyén.

A nyaka felé közeledtem és végül megharaptam. Ereje nem volt ahhoz,hogy felsikítson és mitán elvégeztem a dolgom otthagytam,majd elindultam hazafelé.

3.rész

Sziasztok! Szeretném megköszönni a három feliratkozó és az egy kommentelőt. Jó olvasást!
( legközelebb csak Hétfőn fogok hozni új részt )

*Bella szemszöge*

Egy kórházban ébredtem fel. Nem tudom,hogy kerültem ide,de majd megkérdezek egy orvost. Csak a jobb lábamat tudtam megmozdítani,a balt nem igazán. Kitakaróztam,hogy megnézzem mit csináltam vele.

- Jaj már emlékszek.- mondtam magamnak.

*Visszaemlékezés*

Éppen iskolába indultam,mikor megbotlottam egy kőbe és elestem. A combomba erős fájdalom nyílalt és észrevettem,hogy egy vasdarab áll ki belőle. A szerencsétlenségem után szitkozódtam egy sort. Egy árva lélek nem volt az utcán,ezért még szólni se tudtam senkinek. Lassan kezdtem homályosan látni,majd végül elvesztettem az eszméletem.

*Visszaemlékezés vége*

A visszaemlékezés után eszembe jutott,hogy James nem tudja hol vagyok. Gyorsan elővettem a telefonom,( ami csoda,hogy nem tört be az esés után. ) felhívtam a bátyám és elmeséltem neki amire emlékszem,majd leraktam a telefont.

*James szemszöge*

Bella felhívott,hogy kórházba került. Azonnal mondtam az edzőmnek,hogy mi történt és siettem is,ahogy csak tudtam.

*Louis szemszöge*

A váróban ültem és türelmesen vártam.Most ment be egy orvos Bellához. Nagyon kíváncsi vagyok,hogy felébredt-e már.

*

Kb. fél óra múlva kijött az orvos és mondta,hogy bemehetek hozzá. Erőt vettem magamon és benyitottam...

*Bella szemszöge*

Hallottam,hogy nyílik az ajtó,de nem hittem a szememnek. Louis sétált be rajta aggodalommal teli tekintettel.

- Szia jobban vagy már?- kérdezte,de válaszként csak bólintottam.

- Te hogy-hogy itt vagy?- kérdeztem tőle.

- Én hívtam neked a mentőket.- mondta.

- Megkérhetlek arra,hogy elmeséld mi történt?- kérdeztem.

- Persze.- válaszolt a kérdésemre,majd türelmesen hallgattam a történetét. 

*

Mire Louis végzett a kis történetével James lépett be az ajtón.

- Jaj Húgi úgy aggódtam érted jobban vagy?- kérdezte tőlem a bátyuskám.

- Igen már jobban.- mondtam neki.Szerencsére Louis-val jól kijött,úgyhogy már azon se kellett aggódnom,hogy James esetleg elküldi melegebb éghajlatra,mert még nem ismerte.

*1 hét múlva*

Kiengedtek a kórházból. Már nagyon elegem volt a kórházi kajából és az egész épületből. Még szerencse,hogy James és Louis is mindennap bejöttek hozzám. Kezdtem egyre jobban kijönni Louis-val. Nem is értem miért voltam vele olyan bunkó az első nap,de mindegy. Csak úgy engedtek haza,ha sokat pihentetem a lábam a hétvégén, és persze tesi felmentéssel. Az utóbbinak örülök a legjobban.

*Louis szemszöge*

Hazaengedték Bellát,de a hétvégén pihennie kell. Meséltem a srácoknak róla és azt mondták nem is rossz zsákmány. Azonban én már nem hiszem,hogy ételként nézek rá. Annyira összebarátkoztunk a kórházban,hogy én már többet érzek iránta mint barátságot.

- Fiúk gondolkodtam ezen a Bellás ügyön.- mondtam.

- Gyerünk Lou,hogy tervezed elkapni?- kérdezte tőlem Zayn.

- Sehogy. Úgy érzem,hogy beleszerettem és nem szeretném ha bántanátok,világos?- kérdeztem határozottan

- Igen.- mondták egyszerre. Huhh ettől megkönnyebbültem.

- De mi is beszeretnénk iratkozni a suliba,hogy még véletlenül se veszítsd el a fejed,ha szomjas vagy.- mondta Liam.

- Őőő rendben,gyertek. Fő a biztonság!- mondtam viccesen. Lerendeztük ezt a témát,majd elmentünk vadászni.

2.rész

Sziasztok! Ma kezdődik a Where We Are turné. Jó utat annak akinek van jegye a nyitókoncertre,aki meg olvassa a blogot annak jó olvasást. 

Egész este Louis-in gondolkodtam,hogy honnan ismerős,de csak ébredés után jöttem rá,hogy a One Direction egyik tagjával járok egy osztályba. Nem nagyon szeretem őket talán csak pár zenéjüket. Mivel ezen agyaltam egész este,ezért hát persze,hogy erről álmodta. Vagyis nem pontosan erről,hanem a Louis-ról való elképzelésemről.

*Álom*

Sétáltam este London utcáin,de hangokat hallottam a hátam mögül. Ennek okáért többször is megfordultam,de nem láttam senkit se,csak néhány szerelmespárt. Ezután már nem foglalkoztam a hanggal,de megint hallottam,csak most sokkal hangosabban. Kötelességemnek éreztem,hogy hátraforduljak,de ismét nem láttam senkit. Abban a percben mikor visszafordultam megláttam magam előtt egy fiút. Nem ismertem meg a sötétben,de egyszer csak felkapott és futni kezdett velem az erdőbe.
- Tegyél le de azonnal.- ordibáltam és közbe ütöttem a hátát,de mintha kőből lenne. Olyan gyorsan mentünk,hogy pár perc alatt odaértünk egy rétre.

Letett a földre majd felegyenesedett. A Hold rávilágított az arcára,így már kitudtam venni,hogy ki az. Nagy meglepetésemre Louis állt előttem. Pár másodpercen éreztem,hogy a kezem "vizes". Felemeltem megnézni,de sajnos nem víz volt. A saját vérem folyt végig a karomon. Louis felém nézett,de nem bírtam szóhoz jutni. Piros szemei és hegyes szemfogai voltak.

Nekilökött egy fának,majd a nyakam felé közeledett...

*Álom vége*

Ennél a résznél ébredtem fel,de szerintem jobb is. Nem nagyon szeretnék erről többet beszélni sőt,inkább el is felejtem,mert vámpírok úgy sincsenek. Még csak Kedd volt,ezért ugyanúgy telt a reggelem,mint minden hétköznap. Felöltöztem,

majd elvégeztem a többi teendőm. Nagyon jó illatok voltak az emeleten,ezért lementem és benéztem a konyhába. James csinálta a kedvenc reggelimet,ami gofri volt.

- Jó reggelt James.- köszöntem neki.

- Neked is Bella,a kedvencedet csináltam.- mondta a bátyám

- Igen tudom,már éreztem az emeleten.-mondtam

*

Miután megreggeliztem én elindultam iskolába,James meg az akadémiára. Most nem Sky-al és Josh-al mentem suliba,mert nekik előbb be kellett menniük. Fogalmam sincs,hogy miért,de hát ilyen az élet. Nagy balszerencsémre megbotlottam egy nagyobb kőbe és ennek eredményeként elestem. A combomba hirtelen erős fájdalom nyílalt és észrevettem,hogy egy vasdarab áll ki belőle.
Most komolyan,ki volt az a hülye,aki a járdára dobta ezt a sz*rt??-szitkozódtam magamba.
Nem volt senki a közelbe,ezért még nem is szólhattam senkinek. Lassan kezdtem picit homályosan látni,majd végül elájultam.

*Louis szemszöge*

Sétálok a suliba,de távolról megérzek egy illatot. Nem akárminek az illatát. Vért éreztem,de nem akárkiét. Ez Belláé volt. Nem volt senki az utcán,ezért nyugodtan futhattam vámpír gyorsasággal. Igen,vámpír vagyok és a One Direction egyik tagja,de ez most nem lényeg. Gyorsan odaértem Bellához és egy vasrúd állt ki a combjából. Én nem tudtam neki segíteni,így is alig tudtam fékezni magam,ezért inkább hívtam a mentőket. Megadtam a címet és "türelmesen" vártam. Nem kellett 5 percnél tovább várnom és már láttam a mentőt.
Huhh,de jó ha 1 percet is késik elveztettem volna az önuralmam.- gondoltam magamba. A mentősök elállították a vérzést,majd szépen bekötözték. Az orvosok kérték,hogy menjek én a lánnyal a kórházba. Rárakták Bellát egy hordágyra,majd a mentőbe és végül elindultunk...

1.rész

Sziasztok! Meghoztam az első részt. Jó olvasást ( ha valaki olvassa egyáltalán :))

- Bella te félkengyelmű szállj már ki az ágyból,különben elkésel a suliból.- próbált kirángatni az ágyból James.
- Mmmmh csak még egy kicsit.-morogtam a párnámba.
- Húgi az istenért fél 8 van kelj már fel!!- szólt már idegesebben a bátyám.
- Micsoda?? Ezt miért nem mondtad előbb?- mondtam James-nek, miután kiugrottam az ágyból.
- Nem tudom.-mondta oda nekem,majd kilöktem a szobámból és felöltöztem:

Miután ez sikerült,lementem reggelizni.Épphogy beértem a konyhába a "kis" kutyám azzal köszöntött,hogy majdnem fellökött.
- Szia Csajszi.- üdvözöltem a kutyámat.  
Csináltam magamnak müzlit,majd leültem az asztalhoz és kicsit beszélgettem a bátyámmal.
- Mikor jössz ma haza?- kérdeztem tőle.
- Ma meccsünk lesz a Swansea ellen,úgyhogy nem tudom pontosan,de igyekezz mert elkésel.-mondta.
- Rendben megyek,szia.- adott egy puszit a homlokomra,majd elindultam. Mikor mentem a suliba összefutottam Sky-al és Josh-al. Ők a legjobb barátaim,rájuk mindig számíthatok.Pár perc séta után beértünk a suliba,becsöngettek és jöhetett az osztályfőnöki. Amikor bejött a tanár hozott magával egy fiút is.
- Gyerekek ő itt az új osztálytársatok, barátkozzatok össze vele.- mondta a tanár.

*Louis szemszöge*

Mikor bementem a tanárral az osztályba megakadt a szemem egy nagyon szép lányon a hátsó sorban.
Hmm nagyon jó  az illata.- gondoltam magamban. Már a levegőben is éreztem,de várnom kell a megfelelő pillanatra.
Még szerencsém volt,hogy pont mellette volt csak szabad hely,ezért mellé ültem,majd később köszöntem neki.

*Bella szemszöge*

Valahonnan nagyon ismerős volt,de nem ugrott be,hogy honnan .Csak mellettem volt szabad hely,ezért hát mellém kellett ülnie.
- Szia Louis Tomlinson vagyok.- üdvözölt,de még így se jöttem rá honnan ismerős.
- Helló,Bella Diamond vagyok.- üdvözöltem én is,majd elkezdtünk figyelni a tanárra...

*Tanítás után*

Éppen indultam haza,mikor Louis utánam szólt,hogy várjam meg,de semmi kedvem nem volt hozzá.Valami furcsa dolgot érzek mikor mellette vagyok.Nem tudom pontosan mit,de valami természet felettit...

*Otthon*

Hamar hazaértem,mert Louis elől futottam.
Jó gyors egy fiú.- gondoltam magamban. Ha jól tudom James késő este ér haza,de legalább már nem kell érte aggódnom. Úgy éreztem itt az ideje megcsinálni a házit,majd lefeküdni.Mire kész lettem eléggé elfáradtam,ezért elmentem fürödni. Miután végeztem lefeküdtem,majd kis idő múlva elnyomott az álom.

Prológus

Először is szeretnék bemutatkozni. Bella vagyok és Londonban élek ismét,mivel 5 évet laktam Magyarországon és 1 éve költöztünk ide,

de a szüleim csak úgy engedtek el ha a bátyám is velem jön. Végül James beleegyezett,így az egyik leghíresebb Labdarúgó Akadémián tanulhat.

Még szerencse,hogy elhozhattam a kutyámat is,nélküle olyan üres lenne az életem,de úgy érzem a héten más lesz.

Sziasztok!

Hii Guys :)

Csák Dórának hívnak. Az egyik barátnőm vett rá a blog írásra és nagyon sokat szenvedtem mire megcsináltam,de ez az első blogom és szeretném ha jól sikerülne. Ezt a történetet már sok éve álmodom és úgy gondoltam,hogy leírom.
A részeket jobb esetben 2 naponta fogom hozni
A prológust holnap hozom vagy még ma :)

Szereplők

Ő lennék én,Bella Diamond-  4 éve lovagolok

és evezek.

Ő a bátyám,James Diamond- 6 éve focizik egy

akadémián.

                                     

Ő Louis Tomlinson- a One Direction egyik tagja 

és van egy titka,ami miatt nehéz 

az élete.

Ő a banda ellensége, David Sprouse-  James-el jár 

együtt az akadémiára.

Niall Horan- a One Direction tagja.

Harry Styles- a One Direction tagja.

Zayn Malik- a One Direction tagja.

Liam Payne- a One Direction tagja.

Skyler Grey-  a legjobb barátnőm.

Josh Devine- a legjobb barátom.

Csajszi- Az imádott kiskutyám.